9. fejezet/Ash

    -Hali!- köszöntünk egyszerre. -Mit csináltok? -folytatta érdeklődve Kate.
    -Lily épp most akar valmi fontosat elmondani. -válaszolt Vic.
    -Tényleg? Akkor mondd!- mondtam.
    -Szóval, emlékeztek, mikor a múltkor prefi gyűlésen voltam?
    Engem kivéve mindenki tudta, hogy miről van szó.
    -A szünet előtt két nappal lesz egy karácsonyi bál. -jelentette be Lily.
    -Úristeeen!-üvöltötte Vic vidáman. -Úristen.-ismételte magát kissé szomorúbban.
    -Mi a baj? -kérdezte Lil.
    -Ki lesz a kísérőm?
    -Azért szóltam, hogy legyen időtök intézkedni, és megtalálni a megfelelő kísérőt. Bár úgy néz ki, egyikünknek nem igazán kell gondolkodnia. -mondta vöröske, mire mindenki engem nézett.
    -És még a mai konyhás jelenetről nem is tudtok. -mondta Kate.
    ...

    Miután mindent megtudtam Kate és Sirius kapcsolatáról, úgy döntöttünk, hogy kimegyünk, és sétálunk egy kicsit, így felvettem a szövetkabátom, egy sapit, egy kesztyűt, és a Griffendéles sálam. ( http://www.polyvore.com/walk_ash/set?id=67778848 )
    Már jó ideje sétáltunk, amikor Lily furcsa hangot adott ki. Nem értettük, hogy mi történt, amíg minket is eltalált egy-egy hógolyó. Megfordultunk, mejd a Tekergőkkel találtuk magunkat szembe, de egyikük nem volt ott, azt hiszem Peter(?).  Amint megláttuk őket, ellentámadásba kezdtünk. Engem Sirius vett üldözőbe. Nem volt valami kellemes, mikor a jéghideg hóban találtam magam. Egy ideig csak dobáltuk egymást, egészen addig, míg valami nagyon, de nagyon hideget éreztem a hátamon, majd rájöttem, hogy egy bazi nagy jégdarab az.
    Váá! Segítsééééééééééééééég! Valakiiiiiiiiiii! -rohantam, és bebújtam Remus mögé. -Víí ez nagyon hideg.
    Szerencsémre Lily és Kate segítségemre sietett, és Siriust ledöntötték a lábáról.
    -Segítenél? -kérdeztem Remust, miközben levettem a kabátom. -Szedd ki légyszi! -kértem.
    -Oké, de szólok, hogy a kezem hideg. -mondta.
    -Nem baj, a jégnél csak melegebb lehet.
    Benyúlt a felsőm alá, és amint ujjai hátamhoz értek, rögtön libabőrös lettem, és akármennyire is hidegek voltak ujjai, rögtön átjárt a melegség.
    -Köszönöm. -mondtam, miközben visszavettem a kabátomat.
    -Nincs mit. -válaszolta kissé kipirulva.
    -Öhm, nincs kedved sétálni? -kérdeztem, és el sem tudtam hinni, hogy tényleg kimondtam.
    -Ami azt illeti, van. -mosolygott rám.
    Ez jó jel, nem? Elindultunk.
    Már egy kis ideje sétáltunk némán, és ez kezdett kissé kínos lenni. Remus törte meg a csendet.
    -Mi újság?
    -Öhm, hát, semmi. Veled? -kérdeztem furán.
    -Na jó, ez elég gáz volt. - mondta, és mindketten kuncogtunk egyet.
    -Figyelj, -kezdtem -Lily mondott valamit, ami nagyon érdekelne, hogy igaz-e.
    Megálltunk, majd egymással szembe fordultunk.
    -Kérdezz nyugodtan.- nézett a szemembe.
    -Szóval, azt szeretném tudni, hogy...- mondtam volna tovább, de Remus belém folytotta a szót. Puha ajkai enyémekhez értek, majd gyengéden, de határozottan csókolni kezdett. Karjaimat nyaka köré fontam, Ő pedig derekamra csúsztatta kezeit. Pillangók, mit is beszélek? Egy egész állatkert tombolt a gyomromban. Nem tudom hogy mennyi ideig tartott csókunk, de nem is érdekelt. A világ megszűnt létezni körülöttem. Csak Ő volt számomra. Lassan szétváltunk, és kissé hátráltam, hogy láthassam az arcát. Borostyán színű szemeibe néztem, melyben saját tükörképemet láttam.
    -Szóval igaz.- szóltam boldogan.
    -Nagyon úgy tűnik. Tudod, én is hallottam valamit Lilytől, és én is hasonlóképpen voltam a dologgal, mint te. De ezek szerint ez is igaz. -mondta fülig érő szájjal.

9. fejezet/Lily

               -Lányok nem bírom tovább. El kell mondanom valamit. -nyögtem be egy idő után.

                Amint kimondtam a szavakat nyílt az ajtó, és belépett rajta hiányzó két szobatársunk.

                -Hali!- köszöntek egyszerre. -Mit csináltok? -folytatta érdeklődve Kate.

                -Lily épp most akar valami fontosat elmondani. -válaszolt Vic.

                -Tényleg? Akkor mondd!- mondta Ash.

                -Szóval, emlékeztek, mikor a múltkor prefi gyűlésen voltam?

                Asht kivéve mindenki bólogatott.

                -A szünet előtt két nappal lesz egy karácsonyi bál.

                -Úristeeen!-üvöltötte Vic vidáman. -Úristen.-ismételte magát kissé szomorúbban.

                -Mi a baj? -kérdeztem.

                -Ki lesz a kísérőm?

                -Azért szóltam, hogy legyen időtök intézkedni, és megtalálni a megfelelő kísérőt. Bár úgy néz ki, egyikünknek nem igazán kell gondolkodnia. -mondtam, mire mindenki Ash-re nézett.

                -És még a mai konyhás jelenetről nem is tudtok. -mondta Kate.

                -Mi történt? -kérdeztem.

                -Nem nagy dolog. Csak annyi, hogy lekéstük a kaját. -szólt Ash.

                -A Tekergők is. -szólt Vic.

                -Így van. És vajon kikkel találkoztunk a konyhában? -tette fel a kérdést Kate.

                -Jaaa -szóltunk egyszerre.

                -Akkor mi is történt?-kérdeztem.

                -Amikor Kate és Sirius veszekedni kezdtek, fogtam magam és beültem Remus mellé.

                -És miről beszéltetek? -érdeklődtem tovább.

                -Siriusról és Kate-ről. Hogy mi is az oka a vitájuknak. - vallotta be.

                ...

                Miután kellően beavattuk Asht a részletekbe, úgy döntöttünk, hogy kimegyünk. Mindenki a szekrényéhez lépett, és elővette a kabátot, sapkát, sálat, kesztyűt. Az én választásom egy szövetkabátra esett. sapkával, és a griffendéles sálammal. ( http://www.polyvore.com/hu/set?id=67779363 )

                A táj gyönyörű volt, mindent hó borított. Már egy jó ideje sétáltunk, amikor egy hógolyó csattanását éreztem a nyakamon, majd a többiek is kaptak egyet-egyet. Hátra fordultunk, hogy kiderítsük kik voltak a tettesek. "Nagy" meglepetésünkre a Tekergők 3/4-ével találtuk magunkat szembe. Mindegyikük arcán hatalmas vigyor volt. Igen, valamiért Remus-én is. Újabb támadásba lendültek, és mi sem voltunk restek. A harc nagyon kemény volt. Engem Potter, Ash-t Black (ezmiez?), Remus pártatlan maradt, a csajok pedig próbáltak nekünk segíteni. Sikertelenül. Míg Pottert Vic és Lina vette célba, én odaoldalaztam Remushoz, és csak ennyit súgtam neki:

                -Tiéd a pálya.

                Bólintott egyet, majd egy halk köszönömöt motyogott. Blacki-blöki rám támadt, próbáltam védekezni, de a következő pillanatban a földön találtam magam. Rajtam James Potterrel. Percekig csak néztük egymást. Ezt a "romantikus" pillanatot, egy sikítás szakította félbe (A'sszem, Ash volt), így észbe kaptam.

                -Szállj már le rólam Potter!- üvöltöttem.

                Az említett vigyorogva lekászálódott rólam, majd megszólalt:

                -Eddig úgy tűnt, nem nagyon zavar.

                -Váá! Segítsééééééééééééééég! Valakiiiiiiiiiii! -rohant Ashley, majd bebújt Remus mögé.

                -Támadás! -üvöltöttem, majd Kate-tel egyszerre lerohantuk Blacket, aki nyomban hátra esett.

                -Ágas a nőd nyomul! -nyögte ki a blöki, mire egy hógolyót nyomtam a pofájába. Megindultam Potter felé, majd hasonlóképpen őt is felborítottam.

                -Most döntsd már el kit akarsz!- ordította felém Black.

                -Csajok, szerintem menjünk fel.- szóltam, miután felálltam Potterről.

                -Hozzánk?- csillant fel Black szeme.- De hol van Ash?

                -Nyugodj meg jó kezekben van. Sokkal jobban járt, mintha veled lenne. -mondta Kate.

                -Te már csak tudod, hogy milyen velem. -a blöki ismét megszólalt.

                -Jajj, dugulj már el! -sóhajtott fel Kate és egy bal horoggal jutalmazta Blacket, a frappáns beszólásáért.

                -Mit akartok elérni, ezzel az erőszakossággal? -indult be perverz fantáziája.

                Ott hagytuk őket a fantáziavilágukkal együtt.

8.fejezet/Lily

Reggel a szokásosnál korábban keltem. Sokkal korábban. Remek.
    Kimásztam az ágyból, bevonszoltam a fürdőbe, majd a tükör felé vettem az irányt. Belenéztem, és látvány sokkolt. Na szép -motyogtam magam elé. Összeszedtem magam, lezuhiztam, majd beosontam a szobánkba, majd a szekrényhez sétáltam, szép lassan. A döntésem egy zöld denevér-felsőre esett, egy sima csőfarmerra, és a kedvenc fekete csizmámra esett.  Gyorsan felvettem őket, majd leszáguldottam a klubhelyiségbe.
( http://www.polyvore.com/cgi/set?id=67654966 )
    A helyiség kongott az ürességtől -ez milyen hülye kifejezés. Ha már nincs itt senki, megteszem. Odasétáltam a bejárthoz, majd egyszer körbenéztem, hogy nem tartózkodik senki a közelemben. Nagy levegőt vettem, majd nagy lendülettel rohanni kezdtem, és rávetettem magam a kanapéra, mint oroszlán az antilopra.  (Igen, az értelmi szintem megkérdőjelezhető, nem hiába vagyok iskola első.) Ezt mindig is ki akartam próbálni, mert olyan puhaaaaa. Miután elégedetten lekászálódtam a kanapéról, feltrappoltam a lépcsőn, és ismét szobánkban kötöttem ki. Már Vic, és Lina is ébren volt. Csak Kate és Ash húzta még a lóbőrt.  Gondoltam meglepem Kate-t, ezért az ébresztési módszerem egy pohár víz volt. Amint a kis drága megérezte a jéghideg vizet magán, felordított, volna. Ugyanis új szobatársunk még csicsikált.
    -Te meg mégis mi a jó szart csinálsz?- érdeklődött kedvesen, és ordítást színlelve.
    -Nyugi, csak felköltöttelek.- mondtam mosolyogva.
    -Igazad van, most tök nyugodt vagyok.- gúnyolódott.
    -Tudtam! Csak azért keltettelek fel, hogy te is fültanúja légy egy jó hír közlésének.
    -Mi lenne az?
    -Gyere, mindjárt meglátod.- mondtam majd Ash ágyára mutattam. -Ash! -szólítottam.
    -Jó reggelt!- köszöntem levakarhatatlan vigyorral az arcomon.
    -Neked is! Mondd, minek örülsz ennyire? -kérdezte.
    ...
    Miután közöltem vele a hírt lehúztunk kajálni. Csak Vic, és Lina jött velem, mert Kate és Ash nem volt még olyan állapotban, hogy emberek közé menjen. (Tudom, kedves vagyok.)

    A Nagyterembe érve lehuppantunk szokásos helyünkre, megpakoltam a tányéromat. Raktam rá pirítóst, melyet lekvárral kentem meg. Majd a poharamba narancslevet töltöttem. Lin, és Vic is hasonlóképpen tett. 
    Szerencsénkre a Tekergőkkel csak kifele menet találkoztunk.
    -Erről lecsúsztatok. Már nincs kaja.- mondtam kárörvendő vigyorral, miközben elhaladtunk mellettük.
    -Akkor irány a konyha- hallottam még Black hangját.
    A csajokkal a könyvtárba indultunk, mert szerettem volna egy érdekes könyvet kivenni.
    Miután kivettem a könyvet visszamentünk a szobánkba, ami üres volt. Én lefeküdtem az ágyra és olvasni kezdtem. Vic, és Lina pedig beszélgettek. Mivel nem tudtam koncentrálni, így én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe.

8. fejezet/ Ash

     Az álmom elég érdekesnek bizonyult. Szinte semmi köze nem volt ahhoz, amire lefekvés előtt gondoltam.

    Szóval azt álmodtam, hogy a Nagyteremben ült az egész iskola, és Dumbledore bejelentette, hogy valami nagyon fontosat fogunk most látni, és hogy figyeljünk. Mindenki feszülten várta hogy mi fog történni, majd egyszer csak a tanárok étkezőasztala mellet megjelent McGalagony.  Egy rózsaszín tütüben. Elképesztő beleéléssel balettozott, és mindenki ámulva nézett rá. Úgy tűnt, mintha csodálnák őt. A "fantasztikus" előadás végéről sajnos lemaradtam, mert ébreszteni próbált.

    Kinyitottam a szemem, és egy vörös fejszerkezettel találtam magam szembe. Lily nagyon mosolygott. Annyira hogy már kicsit kezdett ijesztő lenni.
    -Jó reggelt!- köszönt levakarhatatlan vigyorral az arcán.
    -Neked is! Mondd, minek örülsz ennyire? -érdeklődtem.
    -Ha elmondom te is nagyon fogsz örülni. -mondta.
    -Na halljuk.
    -Szóval-kezdte.-A helyzet az, hogy te, és Remus fülig belezúgtatok egymásba.
    Reggeli sokk rendelve egy személyre.
    -Mi?! Én... én nem is... -próbálkoztam.
    -De-de. -jelentette ki határozottan.
    -És te honnan tudod, hogy én...? -még mindig nem tudtam értelmesen beszélni.
    -Ne próbáld tagadni, látom, ahogyan Alice, Vic, Lina és még Kate is.
    -Oké, ebből már nem tudom kihúzni magam- vallottam be.- És azt honnan tudod hogy ő... hogy neki...hogy... -dadogtam. -Nem segítenél?! -kérdeztem "felháborodva".
    -Nem. Olyan jó látni, ahogy nem tudod magad kifejezni.-vigyorgott.
    -Akkor neki futok még egyszer -vettem egy nagy levegőt.- Honnan tudod, hogy...- nyeltem egy nagyot.- Hogy Remus mit érez irántam?- nyögtem ki végre.
    -Akár milyen hihetetlen is a dolog, rákérdeztem.- mondta egyszerűen.
    -Mi van?!-hoppá ez egy kicsit hangosabbra sikeredett a kelleténél.- Azt akarod mondani, hogy csak úgy spontán a képébe mondtad, hogy tetszik nekem, majd rákérdeztél, hogy ő mit gondol rólam?
    -Nem egészen így történt, de lényegében igen. És most nehogy megsértődj! A válasza pozitív volt, szóval inkább hálásnak kéne lenned.- nézett rám komolyan.
    -Jól van. Sajnálom, igazad van. Köszönöm! Csak nekem ez annyira hihetetlen.- a sírás kerülgetett.- Hogy lehet az, hogy egy napja sem járok ide, és még alig ismerlek titeket, de mégis többet tettetek értem, mint Beauxbatonsban az elmúlt több mint öt év alatt.
    Igen, tudom, hogy nem szabadna ennek az önbecsülés hiányos érzelmileg labilis lánynak lennem, de amit mondtam az így igaz, és ez engem nagyon meghatott.
    -A válasz egyszerű. Jobb fejek vagyunk, mint a franciák.- nyögte be Kate, mire mindenkiből kitört a röhögés.
    Muszáj voltam egy folytában felfele pislogni, ha nem akartam, hogy bőgni kezdjek, mert annak sosincs jó vége.
    Mindenki engem nézett, és én kezdtem egyre vörösebb lenni. Mindig is utáltam ezt a tulajdonságomat, amikor néznek, és akár egy kicsit is kényelmetlenül érzem magam a fejem színe pillanatokon belül átvált paradicsom-pirosba.
    -Csoportos ölelés!- kiáltotta Vic.

    Miután kellően összenyomorgattuk egymást, Lily, Vic, és Lina, elhúztak kajálni.
    -Délután nincs kedved egy kicsit beszélgetni? Mi így öten plusz még Alice. - kérdezte  vöröske kedvesen.
    -De! Nagyon szivesen.-mondtam.- És Lily! -szóltam utána miután már egy pár lépéssel eltávolodott a szobánk ajatajától- Köszönöm még egyszer.
    -Nagyon szívesen.- mosolygott majd a lépcső felé vették az irányt.

 Én és Kate pedig maradtunk a szobában. Körülbelül olyan állapotban volt mint én: pizsama, kócos haj, kómás fej. És az enyémhez még társultak a vörös szemek.
    -Menj nyugodtan először te a fürdőbe, mosd meg az arcod meg ilyenek. Én addig majd felöltözöm, és megfésülködöm.- ajánlotta fel kedvesen.
    -Oké, köszi.-mosolyogtam.
Bementem a fürdőbe, majd arcot mostam. Ezután tusolás, majd fogmosás következett. Ez egy kicsit több időt vett igénybe, mint gondoltam. Berontottam a szobánkba, majd közöltem Kate-tel, hogy övé a terep.
Odaslisszoltam a ládámhoz,-még nem volt időm, sem erőm kipakolni- majd valami normális cucc után néztem. Mivel ma még csak vasárnap van, így azt vehetünk fel amit akarunk, persze a jó ízlés határain belül.  Felvettem egy bordó kötött pulcsit, aminek a vállain szegecsek vannak, és egy sima fekete farmert. Majd még kikaptam a kedvenc térd alattig érő csizmámat, és készen voltam. a hajamat, kifésültem, majd egy egyszerű kontyba fogtam.
( http://www.polyvore.com/cgi/set?id=67598393 )

Kate kijött a fürdőből, és mihelyst kiért csekkoltam az öltözékét. Egy piros Griffendéles garbót, fekete farmert, és egy bakancs-csizmát viselt. Hullámos haját pedig hagyta vállára omlani.
( http://www.polyvore.com/cgi/set?id=67597490 )

    -Szerintem menjünk enni.- vetettem fel az ötletet, melyre rögtön rábólintott.
Bezártuk az ajtót, majd a Nagyterem felé vettük az irányt. Már nagyon éhesek voltunk, így meglepődve vettük észre, hogy a reggeliről lecsúsztunk.
    -Nyugi, -mondta Kate -ismerek egy helyet, ahol tuti lesz kaja.
    -Jó, menjünk, mert már kilyukad a gyomrom az éhségtől.- jelentettem ki.

    Némán indultunk el.

    -Lehet, hogy le kellene csökkentenem a készülődési időmet- tűnődött, miközben egy lépcsőn szorgosan meneteltünk lefelé.
    -Nekem sem ártana.
  
    Javában beszélgettünk, amikor Kate egyszer csak megállt egy festmény előtt.  A kép gyümölcsöket ábrázolt. Nem értettem, miért állunk itt, egészen addig, míg Kate meg nem "csikizte" a körtét, mire a festmény helyén egy bejárat volt.
    Éppen csodálkozásomat szerettem volna kifejezni, amikor Kate egyszer csak karon ragadott, és elkezdett az ajtó felé tuszkolni.
    -Most meg mi van?!-kérdeztem felháborodottan.
    -A tekergők itt vannak.- válszolta mérgesen.
    -És akkor?- kérdeztem, majd miután kimondtam ezt a két szót, helyeselést hallottam a hátam mögül. Megperdültem, majd Sirius fejét láttam amint vigyorogva bólogat.
    -Gyere, menjünk!- adta ki Kate a parancsot.
    -De nagyon éhes vagyooooooook. Légysziiiiii- nyígtam.
    -Maradjatok- mondta Remus, mire szinte mindenki egy kicsit meglepődve nézett rá. Igen, én voltam a kivétel.
    Míg Sirius, James, és Kate egymással veszekedtek, én fogtam magam, és beültem kiszemeltem mellé. Elvettem egy tányért, majd a házimanók által készített finomságokkal megpakoltan raktam magam elé.
    -Szia!-súgtam oda neki.
    -Szia! -köszönt ő is hasonlóan.
    -Ezek között miért áll a bál?-érdeklődtem.
    -Hát, ugye Sirius minden lánynak bejön.-kezdte.
    -Nem, nem mindegyiknek- szóltam közbe.
    -Akkor a legtöbb lánynak.- javította ki magát mosolyogva- És Kate-tel egy ideig együtt voltak, de aztán Sirius csúnyán dobta szegényt. Így akárhányszor találkoznak, vagy egy helyiségben tartózkodnak, akkor általában mindig ez van.
    -Értem. Nem nagyon idegesítő egyfolytában ezt hallgatni?- kérdeztem.
    -Ne félj, hamar hozzászoksz.- "nyugtatott" meg.
    -Remus! Megyünk!- szólt Sirius. Tényleg összeillenek, mindketten szeretnek parancsolgatni.
    -Megyek.- válaszolt. -Hát, akkor szia, majd még találkozunk!-köszönt el tőlem barátságosan.
    -Szia, igen még biztosan- mondtam mosolyogva.
    -Tőlem el sem köszönsz? -sóhajtott fel Sirius színpadiasan.
    -Öö. Szia?-néztem rá furán.
    -Szia! -köszönt vissza vigyorogva.
    Mielőtt mindannyian kimentek volna, Remus még visszanézett az "ajtóból", és rám mosolygott. -Sziasztok!- köszönt el utoljára, majd eltűntek a kép mögött.
    Kate idegesen csapta le magát mellém.
    -Argh -morgott.
    -Szóval, ha szabad tudnom, mi is volt köztetek Siriussal?
    -Hát, tök jól megvoltunk, míg az a szemét állat nem szakított velem. Így már nem igazán tudunk normálisan társalogni egymással.
    -Sajnálom.- mondtam.
    -Mindegy. És te miről sustus, akarom mondani susturus. Ajj már. Szóval miről beszélgettetek ti ott kettecskén?
    Felröhögtem.
    -Semmi különösről. Veszekedhettetek volna még egy kis ideig, hogy többet tudjak vele beszélni. -mondtam még mindig nevetve.
    -Hát, bocsi.
    -Mindegy. Lesz még rá egy fél évem.
    -Miután kellően befaltunk, felvánszorogtunk a szobánkba, ahol már a többiek ott voltak.


_______________________________________________

Sziasztok, arra szeretnénk megkérni titeket, hogy írjatok véleményeket, mert minket nagyon érdekel, hogy mit gondoltok. Szóval légyszi!
xoxo Ash

Szereplők :)

Sziasztok! :)

Úgy döntöttünk, hogy megmutatjuk nektek, hogy a való életben hogyan képzeljük a szereplőket.

Ha esetleg ti is találtok ilyeneket, szívesen várjuk a képeket. :)

Na, kezdjük! :)

Lily
























Ash






















Lina

Alice

Vic

 Kate

 James

Remus

Sirius

















Nagyon örülnénk, ha elmondanátok mi a vélemenyetek a "szereposztásról". :)

7.fejezet/Ash

Sziasztok! Itt kezdődik el a sztori Ash szemszögéből. Remélem ez is tetszeni fog nektek! Jó olvasást!
___________________________________








Helló! A nevem Ashley Montgomery. Egy 16 éves, világos barna hajú, kék szemű boszorkány lány, aki eddig a Beauxbatonsba járt, de átjöttem a Roxfortba. Hogy miért?


Mert apukám ismét új állást kapott Angliában, úgyhogy visszaköltözünk. Tíz éves koromig itt éltem, majd az előbb említett szülőm munka ajánlatot kapott Franciaországba, úgyhogy idáig ott éltünk. Remek, mondhatom. November vége van, és átmegyek egy másik iskolába. Nem mintha annyira szerettem volna az osztálytársaimat, de azért kicsit hiányozni fog. Remélem jól fogom magam itt érezni.


Holnap megyek be először úgy az iskolába, mint diákja. Aztán valahogyan beosztanak egy házba, és ott fogok tanulni. Nem izgulok, de nagyon kíváncsi vagyok.





*****


Itt vagyok a Roxfort előtt. McGalagony professzorra várok, és ahogy látom már jön is.


-Jó estét, professzor!- köszöntem illedelmesen.


-Önnek is Miss Montgomery! Jöjjön velem!- mondta, és én engedelmesen követtem. Bementünk egy nagy ajtón, ahol, ha jól számoltam, nyolc diák állt.
-Kisasszony, ezek a gyerekek, a házaik prefektusai. Kérem mutatkozzanak be Miss Montgomerynek!


-Lucius Malfoy, Mardekár.- mondta egy szőke hajú fiú.


-Bellatrix Black, Mardekár.- közölte lenézően egy sötét hajú lány.


-Mike Brown, Hollóhát.


-Sarah Hope, Hollóhát.


-Lora Sparkins, Hugrabug.


-Hugo Eagleman, Hugrabug.


-Remus Lupin, Griffendél.- mondta, egy nagyon szimpatikusnak tűnő srác. A magassága pont jó, szeme borostyán színű, haja pedig világos barna. Hoppá, lehet,hogy egy kicsit elidőztem itt?!


-Ashley Montgomery.-mutatkoztam be neki is, mint eddig mindenkinek.


- Szia Lily Evans vagyok, Griffendél.-üdvözölt egy vörös hajú, zöld szemű lány. Majd én is közöltem vele a nevemet.
-Gyertek, kísérjük be újdonsült évfolyam társukat a Nagyterembe!- adta ki a parancsot McGalagony, és azzal elindultunk befelé.





Úristen, mennyien vannak itt! Csak nyugi, ne parázz! Nem vagy ideges. Szép, egyenletesen vedd a levegőt! Mindjárt ott vagy a széknél. Ne törődj vele, hogy mindenki téged bámul!- nyugtattam magam addig, amígy egy háromlábú székig nem értem.


A professzor intett, hogy üljek le a székre. Leültem, majd a fejemre tett egy régi süveget.


-Hm...úgy látom, a Griffendélben valami tetszik.-jelenti ki a süveg olyan halkan, hogy csak én hallom. Ez olvas a gondolataimban?-Bizony, hogy olvasok. GRIFFENDÉL!- üvölti az utolsú szót.


Leveszem a sapkát, és elindulok az asztal felé. Látom, hogy Lily integet, így odamegyek hozzá. Amint leülök mellé halkan odasúg valamit.
-Vigyázz a fekete hajú sráccal! Csak egy jó tanács.- kijelentésére alig láthatóan bólintottam.- Akkor most bemutatom a többieket. Ugye Remust, és engem már ismersz. Ő itt Kate, Alice,Vic, Lina, Frank,Peter, Sirius, és James.- sorolta a neveket, és közben mutatta, hogy ki kicsoda.


-Sziasztok! Ashley Montgomery vagyok, de barátoknak csak Ash.


-Helló Ash, Sirius vagyok. Mesélj magadról! Szeretnélek közelebbről megismerni.- mondta a fekete hajú, egy "vonzó" mosollyal.


-Még nem vagyunk barátok.-mondtam a lehető legnyugodtabban.-Vadbarom.- motyogtam magamnak, de így is meghallották páran. Köztük Remus is, aki csak mosolygott rajta.


-Megbocsáss, mit mondtál?- kérdezte Sirius.


-Azt mondtam, hogy kihagyom.- füllentettem.


-Na, tényleg, mesélj magadról egy kicsit!- unszolt, a'sszem Alice.


-Oké. Akkor talán a családról mondanék pár szót, és hogy miért jöttem át ide. Szóval, anya boszorkány, apa pedig mugli. Tíz éves koromig Angliában éltem, de mivel apukám kapott egy álllás ajánlatot Franciaországban, így oda költöztünk, és így a sulit ott kezdtem, de ismét Angliába költöztünk, ezért átjöttem ide. Nincs testvérem, de van egy macskám, akit Catnek hívnak.- erre a kijelentésemre mindenki kuncogott.


-Eredeti név- mondta Remus mosolyogva.


-Tudom. Ha hiszitek, ha nem én magam találtam ki.- mondtam tettetett büszkeséggel.





-Remus, idő van!- mondta Lily miközben felállt az asztaltól, és intett Remusnak. -Ti pedig menjetek lefeküdni, mert még a végén büntetőmunkát kaptok!- jegyezte meg vigyorogva.
-Visszaélsz a hatalmaddal.- szólt James.


-Tudom, de olyan jó- mondta még mindig fülig érő szájjal.


Azzal mindannyian elindultunk. Fogalmam sincs hova. Mint később kiderült ez a hely a klubhelyiség, ahonnan a hálókörletek nyílnak. Jobbra a fiúké, balra a lányoké. Amint közölték a lányok, hogy Alice kivételével egy szobában leszek velük, nagyon megörültem. Legalább nem tök idegenekkel kell töltenem az első éjszakámat, és a többit sem. A lépcsőnél a fiúk jó éjszakát kívántak, és Sirius dobott egy jóéjt puszit (?), majd felmentek a lépcsőn. Ez normális?! Mi is felmentünk, elköszöntünk Alice-től, majd bementünk a szobánkba. Mint megtudtam, az első jobb oldali ágy az enyém. Először mentem el lezuhanyozni, majd bedöltem újdonsült ágyamba. Még hallottam, ahogyan Lily bejön, de már nem érdekelt, olyan álmos voltam. Elalvás előtt Remus járt a fejemben. Vajon mit gondol rólam? Ezen gondolkodtam, míg el nem nyomott az álom.

7.fejezet

Sziasztok! Mától ennek a történetnek van egy testvértörténete, ami az új lány szemszögéből íródik. Ennek meg van az oka. A másik sztori az előző nappal kezdődik. Remélem tetszeni fog nektek ez is, és a másik is, aminek 7.fejezet/Ashley cím szó alatt található majd.
_______________________________






Ma érkezik meg az új csaj, és mint prefektusnak, nekem is ott kell lennem a fogadásánál, csakúgy mint Remusnak, és a többi prefinek. Legkevésbé a mardisok várják őt. Ki mások, ha nem az a remek ház kedves diákjai?!
A neve, mint megtudtuk Ashley Montgomery, és félvér. Szóval a mardekárosok valószínűleg nem fogják szívlelni őt.
Már itt is van!
Na, nézzük. Nem alacsony, de nem is túl magas, világosbarna haja, és kék szeme van. Első ránézésre életvidám csajnak tűnik, de majd kiderül milyen. Black biztosan ráveti magát. Szegény Kate...
Gyorsan mindenki bemutatkozott neki, és mikor Remus következett, valami érdekeset láttam mindkettőjük szemében. Ajjaj, mi lesz még itt?
-Szia! Lily Evans vagyok.- köszöntem neki mosolyogva.
-Szia! Ashley Montgomery.- ő is ugyanígy tett.
Bementünk a Nagyterembe, ahol már Roxfort összes diákja ott volt.
Uhh szegény csaj. Nem lennék a helyében. Mindenki őt bámulja. Bár nem igazán látszik rajta, hogy zavarban lenne.
A háromlábú szék már ki volt készítve, rajta a teszlek süveggel. McGalagony elkísérte, leültette a székre, majd a fejére helyezte a süveget. A süveg szinte gondolkodás nélkül (már ha egy tárgy tud gondolkodni, de ez most mellékes) mondta ki az "ítéletet".
-GRIFFENDÉL!
A szó hallatán az asztalunknál óriási üdvrivalgás tört ki.
Mivel Ashley még nem ismert senkit, ezért odahívtam magunkhoz. Amint leült mellém figyelmeztettem.
-Vigyázz a feketehajú sráccal! Csak egy jó tanács.-mondtam, mire alig láthatóan bólintott.
-Akkor most bemutatom a többieket. Ugye Remust,és engem már ismersz. Ő itt Kate, Alice, Vic, Lina, Frank, Peter, Sirius, és James.- mutattam sorba, miközben soroltam a neveket.
-Sziasztok! Ashley Mongomery vagyok, de barátoknak csak Ash.-mondta mosolyogva.
-Helló Ash, Sirius vagyok. Mesélj magadról! Szeretnélek közelebbről megismerni. - mondta Black egy "csábos" mosoly kíséretében.
-Még nem vagyunk barátok. -mondta. -Vadbarom.-ezt már csak motyogta magában, de rajtam, és Katen kívűl, még Remus is meghallotta, csak mosolygott rajta.
Hm...kezdem kedvelni a csajt, és úgy látom prefi társam is.
-Megbocsáss, mit mondtál?-kérdezte Black.
-Azt mondtam, hogy kihagyom.- füllentette.
-Na, tényleg, mesélj magadról egy kicsit!- unszolta Alice.
-Oké. Akkor talán a családról mondanék pár szót, és hogy miért jöttem át ide. Szóval, anya boszorkány, apa pedig mugli. Tíz éves koromig Angliában éltem, de mivel apukám kapott egy állás ajánlatot Franciaországban, így oda költöztünk, és így a sulit ott kezdtem, de ismét Angliába költöztünk, ezért átjöttem ide. Nincs testvérem, de van egy macskám, akit Catnek hívnak.- ezen a kijelentésen mindenki kuncogott.
-Eredeti név- mondta Remus mosolyogva.
-Tudom. Ha hiszitek, ha nem én magam találtam ki.- mondta "büszkén".
Már a diákok nagy része elvonult, a klubhelyiségükbe.
-Remus, idő van!- mondtam, majd intettem, hogy mennünk kell őrjáratra.-Ti pedig menjetek lefeküdni, mert még a végén büntetőmunkát kaptok.- jegyeztem meg vigyorogva.
-Visszaélsz a hatalmaddal.- szólt Potter.
-Tudom, de olyan jó.
Mindenki elindult a klubhelyiségbe, mi meg mentünk őrjáratra.
-Hogy nekem mennyire nincs kedvem ezt csinálni! Nem akarok prefektus lenni! McGali is rám szállt. Rád nem?- fakadtam ki.
-Aha.
-Te nem is figyeltél rám, ugye?
-Tényleg tök jó.
-Remus! Figyelj már rám! Hol jár az eszed?!- ráztam meg.
-Bocs. Nem egészen vagyok itt.-mondja bocsánatkérően.
-Hát azt vettem észre. Mégis merre kóvályognak a gondolataid?
-Sehol.- pirult el.
-Áhh, már sejtem.- mondtam.
-Mit sejtesz te?- kérdezte egyre vörösebben.
-Csak nem Ashleeeeeeeeyn gondolkodsz?
-Mi?! Dehogyis! Miért gondolkodnék rajta?
-Háát, nem is tudom. Látom, amit látok. - néztem rá gyanakvóan.
-Mégis mit látsz?
-Szerintem te is nagyon jól tudod.
-Lehet, hogy kezdem sejteni.
-Naa, ezt nem kell szégyellni. Tetszik neked. Ez olyan cukiiiii!
-Mi cuki azon, hogy én neki biztosan nem tetszek?! - kérdezte idegesen.
-Na, én azért nem így láttam.
-Mi a jó Merlin szaros gatyájáról beszélsz?!
-Nyugii, te is tetszel neki.
-Ezt nem hiszem, de mindegy. Egyébként meg, miért beszélsz így? Minden szót elnyújtasz.
-Egy, én pedig biztos vagyok benne. Kettő, mert áááááálmos vagyook. - mondtam egy ásítás kíséretében.
-Szerintem mi is menjünk lefeküdni.
-Oké. És nyugodj meg, tudom, hogy igazam van.
És elindultunk a klubhelyiségbe. Mikor felértünk, elköszöntünk egymástól, és felmentünk a hálókörleteinkbe. Remélem, Ash még nem alszik, s elmondhatom neki a jó hírt. Csalódnom kellett, már húzta a lóbőrt. Akkor csak holnap közlöm vele.